Assisi Szent Ferenc számára az evangélium volt az elsődleges életszabály. A mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát mi is megtartjuk, és a tiszta, szegény és engedelmes élettel Istennek szenteljük magunkat. Életszentségre törekedve Isten dicsőségének előmozdítása a célunk, ahogy erre Szent Ferenc Reguláris Harmadik Rendjének Regulája, valamint a Konstitúciók által elköteleződtünk.
Örömmel és hálával fogadjuk el megszentelt (konszekrált) állapotunkat, mely segít bennünket abban, hogy egyre hasonlóbbakká váljunk Jézus Krisztushoz.
Ferenc számára a bűnbánat útja (metanoia) folyamatos megtérés volt: folyamatos odafordulás az éntől Isten Akaratához. Arra vagyunk meghíva, hogy a belső megtérés révén rálépjünk a bűnbánat útjára, és ezáltal megnyíljunk testvéreink szeretetteljes szolgálatára.
A szegénység, az alázatosság és a bűnbánatban való folyamatos megújulás, valamint a szüntelen ima által Isten Lelke egyre nagyobb teret nyer bennünk, míg teljesen lakást nem vesz lelkünkben, ahogy Assisi Szent Ferenc élete példázza.
Imában kérjük a kegyelmet a szegénység és az Istennel való egyesülés karizmájának maradéktalan megéléséhez a szentmiséken, a liturgikus imaórákon és a legméltóságosabb Oltáriszentség imádásának alkalmaival.
Minden nővér naponta Jézus Szentséges Szívének szenteli magát Szűz Mária Szeplőtelen Szívén keresztül. Az irgalmasság órájában pedig saját bűneinkért és a világ bűneiért engeszteljük az Úristent.
Ferenc élete azért volt hatással környezetére, mert Istenre összpontosított. A csöndes, Istenre hangolt lélekkel végzett munka lehetővé teszi, hogy a nap folyamán a Szentlélek hangjára figyeljünk.
Ügyelünk arra, hogy munkánkat ne tulajdonítsuk saját teljesítményünknek, hiszen az ember önmagában értékesebb annál, mint amit csinál. Hangsúlyt fektetünk a közös imára, de minden nap rendszeresen időt szentelünk a személyes imára is. A kontemplációból és imából forrásozik apostoli tevékenységünk. Imából indulunk napi szolgálatunkra és onnan térünk vissza az imába.
A közösségi élet a lelki fejlődés eszköze. Lehetővé teszi, hogy egyre jobbá váljunk, és együtt haladjunk a testvériség megélésében, a megbocsátás és a szeretet gyakorlásában.
A közösség egysége csak úgy érhető el, ha minden nővér egységben van a benne élő Szentháromsággal és nővértársaival egyaránt. Krisztussal egyesít minket a Szentlélek, Ő a szeretet köteléke az Atya és a Fiú között. A közösség nem emberi mű, hanem mindenekelőtt a Szentlélek ajándéka.
A nővérek egymás számára Isten ajándéka, rendelése. A testvériség építéséhez minden egyes nővér azzal járul hozzá, hogy képességeit a közösség szolgálatára ajándékozza.
Az Úrral az imában megélt egységet magunkkal víve indulunk szolgálati helyünkre. Lelkesít bennünket a szándék, hogy elvigyük Krisztust másokhoz! Küldetésünk a betegekhez és az őket gyógyító, kiszolgáló munkatársakhoz szól.
A Budapesti Szent Ferenc Kórházban napi kapcsolatban vagyunk az intézmény dolgozóival és az ápolásra szorulókkal: a betegek ellátásakor, a fenntartói tevékenység és a lelkigondozói beszélgetések során, valamint a látogatások alkalmával. A munkatársakkal közös a célunk, hogy a vigasztaló, erőt adó és gyógyító Isten irgalmas jóságát mindenki megtapasztalhassa általunk.
